Bejelentés


Regélnek a regények

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Mélység és magasság

Keser-boldogsággal ültem be Otti mellé. Fájt a szívem, amint
átautóztunk Bakonyzugon. Vajon milyen minőségemben láthatom
viszont? Győztesként? Vesztesként? Agyamba, lelkembe véstem a
járdaszéli fasorokat, a házak előkertjeinek virágágyásait, az ősz
színeibe öltözött kerteket. Az ablakok színes redőnyeit, amik
mögött jól ismert emberi sorsok rejtőzködnek.

- No, ne sírj má, hisz nem hót meg senki - hallottam Otti
  vigasztaló szavait.
- Hh... olyan rossz elmenni innen a bizonytalanba.

- Majd megládd, milyen hama' hozzászoko' a nagyvárosi forgalomho',
  a nyüzsgő élethö'.
- Biztosan, de a szívem mindig hazahúz majd.

Néztem a falu végét jelző táblát, akaratom ellenére ontotta
a rakoncátlan könnycsatornám könnycseppjeimet. Magamba zárkóztam,
az utat figyeltem és Ottit, milyen magabiztosan előz, fékez, húz
bele, ha szabad a pálya.

- Jesszusom, hogy bírod ezt a száguldást?
- Hozzászoktam. Különgyebben hama' fö'mondana a főnök. Van, hogy
  egy nap alatt az országot kék átrobogni egy-egy anyagé', ott
  oszt nem nyüszöghet az ember, hogy így meg úgy. Nédde, mán itt
  is vagyunk Ági nyényémékné' - kanyarodott be a kapu elé.

Rövid üdvözlés után Otti hátrament, körülnézett. Mikor utána
siettem, biztatóan mosolygott rám:

- Semmi gáz, hugi! Sokka' kevesebbű kigyön ez, mint gondutam.
  Egy héten belű ollan lakást rittyentek neked, hogy a
  legkényesebb királylán is e'irigyené tüled.
- Köszi! El sem hiszed, milyen hálás vagyok, amiért mellém álltál.

- Ugyammá... Mit gondúsz, heába pelenkáztalak én Gyuri helett?
  - nevetett jókedvűen.
- Jesszusom, ti pelenkáztatok engem?

- Há ki tette vón, ha Teca a határba dógozott?
- Igaz is - nevettem el magam. - Szóval azt mondod, egy hét kell
  a rendbe tételhez?

- Ha Gyuszi bátyám meg Pityu besegéne hétvégén, még annyi se
  - nézett a közben hozzánk csatlakozó Gyula bácsira.
- Hát persze, hogy besegítek. Azért jöttem, hogy megbeszéljük,
  mi legyen a szobával. Már tavaly felújítattuk a csatornázást,
  lecseréltünk mindent az előző lakók után, csak a lambériázás
  maradt el, bár megvettük azt is, de ha tapétát akarsz...
- Szebb és praktikusabb a lambéria, de nem szeretnék annyira
  eladósodni.
- Miért adósodnál el? A házat nem tolod el innen. Ha Otti és
  Pityu beszáll a rendbe hozatalba, nem kerül ez neked egyetlen
  fityingbe sem.

- Úristen! Ehhez már szavam sincs. Azt sem tudom, mivel háláljam
  majd mindezt meg.
- Békítsd meg azt a konok anyádat, hadd legyen végre béke a
  családban - mondta, miközben hol engem, hol Ottit nézte.

- Azt hiszem, nem lesz nehéz, mert ő meg Gyula bácsi haragjától
  tart.
- Na, akkor majd meglepjük egyszer, és megisszuk a békepoharat.
  Most pedig gyertek ebédelni.

Délután Otti boszorkányos ügyeséggel lavírozott a belváros
dzsungelében egyik utcából a másikba. Egy hatalmas, szürke, komor
épület előtt állt meg.

- A cím szerint megérkeztünk - nézett rám.
- Szent ég! Ebbe a rideg, barátságtalan épületbe be sem merek
  menni.

- Bemennyek véled?
- Na, még csak az kéne! Nem vagyok én dedós.

- Szerintem se jó bemutatkozás lenne. Menj, sok szerencsét.
- Drukkolj nekem!
- Naná! Csak ügyesen - simogatta meg az arcomat.

Erős szívdobogással mentem fel a komor lépcsőházban. Tanácstalanul
álltam meg a második emeleten, ahova mennem kellett. Jobbra is,
balra is hatalmas tölgyfaajtó állta utamat, fogalmam nem volt,
merre induljak. A jobboldali folyosón műszaki igazgató,
kereskedelmi igazgató, főmérnök, vezérigazgató kiírásokkal
találkoztam. Átmentem a bal oldali részlegbe. Ez már
barátságosabb volt, pénztár, számlázás, bérszámfejtés, könyvelés.
A "T" alakú folyosó hosszú szárának utolsó ajtaján találtam meg a
keresett irodát: Dr. Ligeti Viktor pénzügyi osztályvezető
kiírással. Kétszer kopogtam be. Mivel senki nem szólt ki,
óvatosan lenyomtam a kilincset. Az ajtó zárva volt. Tanácstalanul
álltam. Néztem a "T" kalapjában lévő irodákat: szemben a pénzügy,
- ide pályáznék, ha lenne kinél - gondoltam. Jobbról a könyvelés,
mellette "L" alakban a fotószoba, számítástechnika. Vele szemben
egy fél falat betöltő, háromszárnyú ablak, ami némileg
megvilágította a hosszú folyosó hátsó részét. De hol lehet Ligeti
osztályvezető úr? Be kéne kopognom valahova, ha mernék. Inkább
megvárom, amíg kijön valaki.

Megálltam hát a lépcsőház ablakánál, és néztem a szűk mellékutcát,
ami a pár autót befogadó parkolóba torkollott. Bezártság érzésem
támadt, de mielőtt elhatalmasodhatott volna rajtam, hallottam, a
nagy főnökség folyosóján csukódott egy ajtó, és valaki kényelmes
léptekkel közeledett. Ha szerencsém van, átmegy a másik folyosóra,
és nem kell tovább szobroznom. Végig sem gondoltam, nyílott az
ajtó. Lassan megfordultam, de kissé zavarba jöttem, amikor
láttam, hogy alaposan végigmér a nálam csaknem másfél fejjel
magasabb, sportos testalkatú, fiatal férfi.

- Bocsásson meg, Dr. Ligeti Viktort keresem, a szobája zárva van,
  hol találom meg őt? - kérdeztem magamra erőltetett nyugalommal.
- Csak nem Gyöngy Szimonettához van szerencsém? - kérdezte még
  mindig engem méricskélve.

- De igen, én vagyok teljes életnagyságomban - mosolyodtam el
  zavartan.
- Nem kell tovább várakoznia, én vagyok - viszonozta mosolyom.

Furcsa, kellemetlen érzés fogott el, mi lehet rajtam feltűnő. A
sminkem a kocsiban még rendben volt. Talán a frizurámat borzolta
szét a szél?

- Parancsoljon, hölgyem - szólalt meg végre, és nyitotta előttem
  a hatalmas tölgyfaajtót, majd mellém lépett. - Magácska mindig
  ilyen pontos?
- Nem szeretek sehonnan elkésni.

Félszegen mentem mellette a félhomályba burkolózó folyosón.
Közben azon töprengtem, mennyivel barátságtalanabb ez az épület,
mint amikben vidéken megfordultam állásinterjúk alkalmával.

- Úgy tűnik, a titkárnőm megszökött - állt meg, majd nyitotta az
  ajtót rám mosolyogva.

Maga elé engedett. Hunyorogva léptem be a félhomályból a világos,
barátságosan berendezett titkárságra. Ligeti úr a bal oldali ajtót
nyitotta előttem.

- Megengedi? - segítette le rólam előzékenyen a kabátomat, és
  akasztotta az állófogasra - Ronda, fogvacogtató júliusunk van.
  Foglaljon helyet! - pillantott a kényelmes fotelre.

Velem szemben ült le az asztal túloldalán. Szorongva vártam a
szokványos kérdéseket. Egyre jobban zavarba jöttem a közénk
telepedő pár másodperc csendtől.

                               2.

Nyugalmat árasztó hangon szólalt meg:

- Az öltözéke, megilletődöttsége arra enged következtetni, ön
  valamiféle komoly megmérettetésre számít.
- Hónapok óta keresek a végzettségemnek megfelelő munkát - hiába.
  Nem egy állásinterjún vagyok túl. Bevallom, mégis nagy bennem a
  drukk. Vesztett ügynek érzem a helyzetem, amikor elhangzik:
  mennyi gyakorlattal rendelkezem? Szerintem mindig ezzel bukom
  el a dolgot.

- Szeretném megnyugtatni, részemről szokványos volt a kérdés.
  Engem elsősorban nem ez érdekel. Önnel kapcsolatban is,
  akár csak a három elődje esetében, kötetlen beszélgetés alapján
  fogok dönteni. Számomra mindennél fontosabb a személyes
  benyomásom. Nos, mondana magáról és a jövőbeli elképzeléséről
  pár gondolatot?
- Hűha! Mit is mondhatnék? Gimnáziumban az érdeklődésemnek
  megfelelően választottam a közgazdasági egyetemet. Tanulmányaim
  lekötöttek. Úgy érzem, ha a tudásomhoz méretezett a feladat,
  hivatásomnak tudnám tekinteni. Ez esetben maximális teljesítmény
  várható tőlem. Sajnálom, de előre ennél többet nem mondhatok,
  felelősségteljesen nem ígérhetek.

- Nyelvvizsgáit hol végezte?
- A királyvári egyetemen, ahol színvonalas nyelvoktatásban
  részesülhettem. Nyelvtanárom szerint a középfokú francia
  vizsgánk súrolja a felsőfok határát. Rengeteg szakirodalmat
  fordítottunk oda-vissza.

- Remek! Módjában fog állni a nyelvtudását hasznosítani. Évente
  legalább egy, de inkább két alkalommal vehet részt külföldi
  konferenciákon. Könnyűipari cég lévén elsősorban francia
  érdekeltségeink vannak, ahol hasznosíthatja az angol tudását.
- Ha a francia nyelvre lesz nagyobb szükségem, maximalista lévén
  nem érem be a középfokkal.

- Tetszik a hozzáállása, de vigyázzon az ígéretekkel - nevette
  el magát. - Azokat szigorúan behajtom.
- Velem szemben nem lesz rá módja - mosolyogtam vissza rá.

- Hogy oldjam a szorongását, nem várakoztatom a válaszommal, öné
  a pénzügyi csoportvezetői állás.
- Köszönöm... hálásan köszönöm! Ígérem, nem fog bennem csalódni!
  - rebegtem, és alig tudtam visszafogni kitörő boldogságomat.

Ezt követően jó negyed órán át tájékoztatott a munkarenddel, egyéb
elvárásokkal kapcsolatban. Legnagyobb meglepetésemre kétszeres
munkabért ajánlott, mint amit vidéken kaphattam volna. Kissé
kényelmetlenül éreztem magamat, amikor kiderült, a nyelvvizsgán
kívül számítástechnikai tanfolyamot kell végeznem, mert a
munkafolyamatok nagy része elektronikusan történik. Ezen a téren
komoly hiányosságaim vannak. Bár követelmény volt az egyetemen, de
mivel otthon nem volt gépem, ebből a tárgyból bizony nem
remekeltem. Közben visszajött a titkárnő:

- Hello, Viktor, itt vagyok, csak kávéért szaladtam le - szólt be.
- Rendben, Ilike drága. Főzz, légy szíves, két jó erőset a friss
  zsákmányodból. Ugye, nem utasít vissza? - nézett rám.
- Nem vagyok nagy kávézó, de köszönöm, most jól fog esni.

Zavaromban a függöny mintáját tanulmányoztam. Közben titokban
kipillantottam, ki lehet a hang tulajdonosa. Egy csinos, jól
ápolt középkorú hölgy szorgoskodott a kávéfőző körül.

- Szabad megkérdeznem, min töpreng ilyen erősen?
- A közeljövőbeli feladataim cikáznak agyamban. Azzal tisztában
  vagyok, nyelvvizsgát a Rigó utcában tehetek, de hogy hol lesz
  lehetőségem a számítástechnikai tudatlanságom pótlására, arról
  fogalmam nincs.

- Nálunk. Ha nincs toppon a témában, ez utóbbi lenne a fontosabb.
  A nyelvvizsga ráér. A kettő nem megy együtt.
- Nekem menne, még slungban vagyok a tanulást illetően, de vidéki
  lévén hozzá kell szoknom a nagyvárosi élethez. A diákvári
  gimnáziumot és a királyvári egyetemet ugyanis bejáróként
  végeztem.

- Értem. Már csak ezért is lassabb tempót kell diktálnia magának.
  Higgye el, ha túlzsúfolja az életét, vagy maga megy rá, vagy
  valamelyik vállalkozása látja kárát az erőltetett menetnek. Ha
  más gátló tényező nincs, elkérhetem az okmányait? A diploma
  oklevelének, a nyelvvizsgáin kapott bizonyítványainak számát  a
  személyi adataival együtt kell gépre vinnem.

Reszkető kézzel vettem elő táskámból a kért dokumentumokat.

- Látom, bejelentett lakása vidéken van. Mikortól tudna munkába
  állni?
- Hétfőtől, ha lehetséges. Erre a pár napra szükségem lenne a
  dolgaim rendezésére.

- Ma kedd van. Öt nap elég lesz mindenre?
- Igyekezni fogok, és elég lesz.

- Hol fog lakni?
- Rokonoknál. Bár bejelentkezve nem vagyok még, de a pontos
  címet meg tudom adni.

- Nem sürgős, de ha biztos, beírom.
- Tizenötödik kerület, Zsupp-köz 2.

- Melyik részén van ez a kerületnek?
- A kertvárosi részben, a nagy lakótelep tövében.

Kis gondolkodás után bólogatott.

- Akkor hétfőn találkozunk - állt fel.
- Hh... Még egyszer nagyon köszönöm a lehetőséget! Kilátástalan
  helyzetből segít ki engem ezzel az állással - hebegtem,
  miközben indultam a kabátomhoz megilletődötten.

Megelőzött, rám segítette és egészen a lépcsőházig kísért.
Búcsúzóul kezet nyújtottam neki. Melegség futott át rajtam, amint
pár másodpercig kezében tartotta a kezemet, és a szemembe nézve
mosolygott rám. Amikor leindultam a lépcsőn, akkora volt bennem
a boldogság, legszívesebben kettesével szedtem volna a fokokat,
de éreztem, engem néz, így amíg az utcára értem, fegyelmeztem
magamat. Ott viszont szinte repültem Otti karjai közé:

- Sikerült! Ottikám, édes bátyuskám, sikerült! Hétfőtől itt fogok
  dolgozni, mint pénzügyi csoportvezető! - lelkendeztem izgatott
  boldogsággal.
- Na, hál' istennek! Gratulálok, kis tücsök! - ölelt magához
  - Akkor irány Újpalota! Amíg itt tétlenykettem, föhíttam a
  bátyust. Szerencsénk van, Karesz épp Pestre gyün, mán úton is
  vannak. Amíg ideérnek, készűjjünk elö, ho' mielébb munkáho'
  láthassunk. Bútorod honnét lészen? - ült be mellém.

- Ha anyu megengedi, elhozom a sajátomat.
- Majd beszélek véle. Szerzek teherautót, és segélek neked
  mindenben. Osztá millen főnököd lesz?

- Fhú, az volt igazán ciki. A kurta telefonbeszélgetés után
  felkészültem rá, hogy egy karónyelő, mogorva fickó fogad,
  ehelyett egy harminc év körüli, magas, jóképű daliával álltam
  szemben. Nagyon kedves és főleg udvarias volt velem.
- Nana, hugicám, azza' jó lészen vigyázni!

- Ne félts te engem, immunis vagyok a férfiakra.
- Hát Dinire biztosan, de amint látom, nem mindegyikre. Jó-jó,
  tudom én, ho' erkölcsös lány vagy, de nem elég tapasztalt
  ezekhe' a pesti vagányokho'. Amellik hercigebb az ördögné',
  igyekszik az illen naivka hölgyeket az ujja köré csavarnyi.

- Azt hiszem, megfelelő edzést kaptam ezen a téren Dinitől -
  mosolyodtam el.
- Ó, dehogy! Dini tanulatlan fráter, nem csoda, ho' nem vót rád
  hatással. Na de a piperkőc, városi vagányok tuggyák ám a
  móggyát, hogy vegyék le a lábukró' az illen szép hölgyeket,
  mint amillenné cseperetté.

- Ugyan már, Otti, miket beszélsz?
- Csak vedd komollan. Nikolka igazán gyönyörű még mindig, egyedül
  te tudod számomra fölümúlni őt.


                               3.

Viktor hosszan nézett Szimonetta után, enyhe szédülést érzett. Nő
még nem volt rá ilyen lenyűgöző hatással, mint ez a fiatal lány,
aki nem csak szép, de kivételesen intelligens. Már akkor megakadt
a tekintete a kislányos alkatú, de öltözékét tekintve csinos
hölgyön, amikor kilépett a lépcsőházba találkozásukkor. Azonnal
megmozdított benne valamit a szép vonású arca, a tiszta,
ártatlanságot sugárzó tekintete, az ambivalens bája. Jól illett a
válláig érő, világos barna, hullámos hajához a hatalmas,
érdeklődő tekintetű, majdnem világos zöld szeméhez a fehér selyem
sál - amit hanyag eleganciával vetett át vállán -, az üde zöld
kabátja... hogy a csinos kosztümjéről, drága selyemnek látszó
blúzáról említést se tegyen. Erőfeszítésébe került leplezni
elfogultságát.

Amíg rendezte fejében gondolatait, meglepetten vizsgálta magát, mi
lelte? Csinos nő van körülötte épp elég, ezzel biztosan nem lett
volna ekkora hatással rá. Talán a rendkívüli kisugárzásával, a
szerény, de közvetlen viszonyulásával vette le a lábáról.

Azonnal ráérzett, a gyönyörű jelenség rendkívüli személyiséget
takar. Nem tévedett. Kellemetlenül érezte magát. Kizökkentette
megszokott nyugalmából. Csak bénultan áll, és máris hiányérzete
van, pedig épphogy becsukódott mögötte az utcai bejárati ajtó.
Csak nem szerelmes lett bele első látásra? Megfordult, és majdnem
rosszkedvűen ment vissza az irodájába. A titkárnője gépelt, így
nem kellett vele szót váltania. Megállt az ablaknál, szórakozottan
dobolt ujjaival a párkányon.

Hihetetlen. Már-már azt hitte, Bella teljesen kiábrándította őt
a női nemből. Erre jön ez a tinédzser kinézetű tünemény, és
fölkavar benne mindent - nézett a parkoló felé. Bár ne tette
volna. Szimonetta épp akkor rohant a középkorú várakozó férfi
karjaiba. Hevesen magyarázott neki, miközben beültek a kocsija
mellett parkoló Peugeaut-ba. Embert még ilyen boldognak nem
látott.

Kije lehet a fickó? A korkülönbséget tekintve talán nem a férje,
de a közvetlen viszonyulása igencsak megtévesztő. Nem értette,
mi a frászkarika történt vele. Baromság. Hát nem mindegy, hogy
kije? Bár az lenne! - sóhajtott - De nem, sajnos nem - állapította
meg, hiszen fizikai fájdalmat érez, amint kikanyarodtak a
parkolóból. Mintha a szeme láttán csalta volna meg a fickóval.

Ízlelgette nevének dallamát. Szimonetta... Szimonetta. Hogy
adhattak szülei ilyen különleges nevet egy kis falucskában?
Titokban örült, hogy hétfőtől állandóan a közelében lehet majd.

De tényleg jó lesz ez? Nem valószínű. Sokkal okosabb lenne kiverni
a fejéből az egészet. Semmi köze nincs és nem lesz hozzá. Nincs
értelmetlenebb a munkahelyi kapcsolatoknál. Eleve halálra vannak
ítélve. Szinte kivétel nélkül mind csúfosan végződnek. Ismét
sóhajtott, megfordult, hogy munkához lásson végre.

Szórakozottan tette a dolgát. A vezérigazgatói megbeszélés miatt
kellett maradnia, de alig volt képes koncentrálni. Dühösen pakolt
össze. Ma Bella a soros, ő megy az oviba, bölcsibe a kicsikért.

Imádta a hároméves fiát és az egyéves kislányát, de menekült
otthonról, ha nem vele voltak. Bella hol azzal idegesíti fel, hogy
odalöki őket az anyjának, hol azzal, hogy folyton ordibál velük
és állandóan elzavarja őket onnan, ahol ő van. A ligetbe ilyen
hidegben nincs kedve menni. Le kell kötnie magát valamivel,
Szimonetta nem válhat a rögeszméjévé. Órájára nézett, ilyenkorra
otthon van az anyukája, benéz hozzá, legalább beszélgetnek egy
jót, mint hajdanán. Kocsiba ült, jó tíz perc múlva  leparkolt a
ház előtt.

- Szia Viktorkám! Gyere beljebb! Csak nem valami baj van?
- Vannak gondjaim, de olyan régen voltam már nálad egyedül, jó
  lenne kicsit dumcsizni veled, mint régen.

- Örülök neked! Gyere, édesem, a konyhába, főznöm kell. Mesélj, mi
  újság van a kis drágáimmal? A munkahelyeden megoldódott a
  személyi kérdés?
- Danika és Daniella jól vannak, bár egyre nyugtalanabbak a
  csiki-csuki állapot miatt. Dancsi minden alkalommal kivágja a
  hisztit, ha Bella odalöki őket az anyósomnak, és nem alhat az
  ágyában. Nielka sem az a kiegyensúlyozott baba, aki volt.
  Éjszaka gyakran felsír.

- Érthető, Viktorkám. A kisgyerekeknek legfontosabb a biztonság.
  Ők a legérzékenyebbek a környezeti hatásokra. Döntened kell,
  béküljetek ki vagy válj el, de legyen egyértelmű a szándékod.
- Igazad van, eltökéltem, elválok. A kicsikről nem mondok le semmi
  áron. Bellának ott a nagyanyjáéktól örökölt háza, aminek a
  felújítása egy vagyonomba került. Ha másképp nem megy, bírósági
  úton intézem el: vagy lemond a házról vagy odaköltözik.

- Helyes, édesem! Légy határozott és következetes.
- Az leszek. Idegileg én sem bírom tovább a hülye helyzetet. A
  munkahelyemen talán megoldódni látszik a csoportvezetői állás
  betöltése. Négyen jelentkeztek, egy vidéki lányra esett a
  választásom. Friss diplomával rendelkezik, gyakorlata még nincs,
  de rendkívül értelmesnek, intelligensnek tűnik.

- Szerintem látatlanban jól döntöttél. A kezdők még lelkesek,
  nincsenek megrögzött szokásaik, teljesíthetetlen elvárásaik. Nem
  lesz nehéz az igényeid szerint formálni őt.
- Szükségem lenne a tanácsodra a kis hölggyel kapcsolatban. A
  mondottakon kívül rendkívül csinos. Na, és megvan benne az a
  közvetlen báj, amit Bellában hiányolok. Sajnos első látásra
  megszédített. Józanodnom kell, a beosztottamra nem tekinthetek
  nőként.

- Vigyázz ezekkel a kacérkodó kislányokkal, ők nem csak veled
  ilyen kedvesek.
- Kacérsággal engem nem lehet levenni a lábamról. Szimonetta
  ártatlanul tartózkodó, a lényéből fakad a kedvessége.

- Látom a szemedből a viszonyulásod. A szív ellen nincs orvosság.
  Ha nem akarsz még jobban belebonyolódni a dologba, találj ki
  valamit. Helyeztesd át valamelyik részlegetekhez.
- Hmm... Lehet, hogy nem is lenne butaság az ötleted. Fehérváron
  elkelne a szaktudása. Még az otthonához is közelebb lenne, a
  Bakonyból jött fel Pestre.

- Ha jól emlékszem, oda osztályvezető kéne, nem?
- Igen, de semmi vész, az egész adminisztratív egység alig
  nagyobb, mint az osztályom.

- Persze-persze. Csak okosan, fiam! Lemeózzuk a vadast?
- Tudod, hogy annak soha nem tudnék ellenállni - mosolyodott el.

- Mit főztél tegnap?
- Semmit, tegnapelőttről maradt krumplipüré, virslit sütöttem
  hozzá, azt mindketten imádják. Még Nielka is két adagot kért.
  Fhúú, anya, ez istenire sikerült!

- Vihetsz belőle holnapra, csak körítést kell hozzá csinálnod.
  Adhatok még?
- Na ne, pofátlan nem akarok lenni. Még eleszem a család elől.
- Dehogy eszed. Legfeljebb ebből nem kerül a jégre. Na, add a
  tányérod.

Elmúlt kilenc óra, amikor hazaindult. Leparkolt a ház előtt. Látta,
csak Bella szobájában van világosság. Ma talán időben elaludtak a
kis gézengúzok - gondolta. Első útja a szobájukba vitte. Lehangolt
indulattal állapította meg, ismét az anyjánál hagyta őket.
Nesztelen léptekkel ment fel a galériára. Hívta az anyósát. Tele
volt panasszal. Danielkát még akkor is dajkálgatta a nagyapja,
Danika ismét hatalmas hisztit vágott le, úgy sírta álomba magát.
Azzal köszönt el, reggel értük megy, ő viszi őket oviba, bölcsibe.
Épphogy letette a kézibeszélőt, csörgött. Felvette, megvárta,
amíg beleszól a hívó. Zita, Bella barátnője volt. Ha már így
alakult, nem teszi le - gondolta.

- Hello! Mi van, Bellus, ég a ház? Veled van tele az üzirögzítőm.
- Hát persze, mert nehezebb téged elérni, mint a miniszterelnököt.
  Megígérted, beszélsz Ilivel, milyen új pipi került az osztályra,
  de fütyülsz rá, hogy engem esz a fene.

- Nem értelek, mi ez az izgágaság? Téged állítólag férfiként nem
  érdekel Viktor, akkor nem mindegy, hogy kiféle, miféle kerül
  hozzájuk?
- Ne kezdd mindig elölről, érdekel és passz! Hallgatlak, mesélj!

- Nem leszel tőle boldog. Állítólag csinos, fiatal csajszi. Most
  végezte az egyetemet, Ili szerint intelligens, értelmes lány.
  Viktort elkápráztatta személyiségével. Hallotta, máris beígérte
  neki a külföldi konferenciákon való részvételt.
- Ej, hogy a fene vigye el az egészet, már csak ez hiányzott! Nem
  fogom hagyni, hogy egy csitri csábítsa el tőlem.

- Mi a fenéről duruzsolsz? Hiszen döntésed szerint majd egy éve
  még csak egy szinten sem vagytok a lakásban.
- Mondtam már, ez a múlt, mielőbb változtatni fogok rajta. Nem
  nyugszom addig, amíg vissza nem fogad az életébe.

- Hmm... Vigyázz, nehogy bakot lőj, Viktort nem olyannak
  ismertem meg, mint akit rángathatsz ide-oda. Mit képzeltél,
  facérként fog melletted élni és a kívánságaid lesni? Naná, hogy
  felcsíp egy-két pipit. Mikor tegye, ha nem most?
- Két gyereke van, és egyelőre a felesége vagyok.

- Hát persze, papíron... papíron, drága barátnőm.
- Jó, csak idegesíts még te is! - csapta le Bella úgy a
  kézibeszélőt, jó, ha nem törött ketté.
- Ez hülye - hallotta Zita tömör véleményét, mielőtt letette.

Nem tudta, bosszús legyen vagy nevessen. "Szóval így állunk?
Hát ezért lengi be az egész házat a kedvencem, a csirkepaprikás
illata! Ó, ti nők, ti nők"!

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/11600/11692




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!