Bejelentés


Regélnek a regények

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Ács Kolos felszökő lázával küszködve sietett fel a lépcsőn.
Lelkiismeretfurdalással nyomta meg a csengőt.

- Szia, édesen haragos Zsókucikám! - ölelte magához békítően
  nejét, amikor ajtót nyitott - Bocsáss meg! Hívtalak, hogy tudd,
  hova tűntem, de nem voltál már bent a főiskolán, a mobilod meg
  a nappali asztalon muzsikált.
- Szia! Nincs kulcsod? Hova az isten haragjába kellett menned
  ilyen lázasan? - morgolódott bosszúsan.

- Van kulcsom, de nem akartam csak úgy bejönni. Szeretnélek
  megbékíteni. András hívott. Zorky Bécit bentről vitte el a
  mentő szívinfarktussal. Nincs a vezetőségben mozgatható ember,
  nekem kéne részt vennem a konferencia-körúton. Tudja, hogy beteg
  vagyok én is, de az influenza gyógyszerekkel talán leküzdhető.
  Mit volt mit tennem, bementem megbeszélni, miről is van szó.
- Na persze...nem volt mit tenned, mert képtelen vagy nemet
  mondani.

- Ez van, drágám. Ismersz, nem tudok nektek sem, soha semmiben.
- Lángol a fejed a láztól, bújj gyorsan ágyba! - ment a konyhába
  teát csinálni. Onnan kérdezte: - Mikor lesz az a
  hétszentséges konferencia-körút?

- Nyugi, drágám. Pénteken kell indulnom, hétfő lévén, meg fogok
  gyógyulni.
- Na ja, ha csak be nem rángatnak az úttal kapcsolatban.
- Nem fognak, mert kikötésem volt, betegen nem vállalok ilyen
  hosszú utat - bújt az ágyba vacogva.

Forró teával vette be a gyógyszereket. Leült az ágya szélére:

- Mit tudsz az útról?
- Nem sokat. Az anyag Bécinél van, így András sincs pontosan
  képben. Annyit tud, Sidney-ben kezdődik, ha nem lesz közben
  csúszás, Párizsból jövök haza tíz nap - de max. két hét - múlva.

- Gyönyörű. Hogyhogy ha nem lesz csúszás?
- András szerint körút esetén számolni kell ilyesmivel, de mindig
  fogod tudni, hol vagyok.

- Jó-jó, tudom, hogy hívni fogsz, de hogy mersz belevágni
  felkészületlenül?
- András lebeszélte a cserét. A pár napban igyekszem felkészülni.
  Holnap felhívom a kórházat, ha lehet, beszélek Bécivel. Ha az
  állapota miatt nem tudnék, akkor sincs gáz, amilyen precíznek
  ismerem, szerintem kidolgozta az anyagot. Megkérem Zsombit,
  holnap hazafelé ugorjon be érte hozzájuk.

- Nem vagyok boldog. Készülj fel rá, ha péntek reggelig ki mersz
  mozdulni a házból, akkora patáliát csapok, amilyet még nem
  látott a világ.
- Oké, de ha jó leszek, megbékélsz velem? - mosolyodott el Kolos,
  megfogva neje kezét.

- Mi mást tehetnék? Látom, megy le a lázad. Éhes vagy? Megfőtt a
  gulyás, amint érzem, megsült a bukta is.
- Oké, tényleg jobban vagyok, veled ebédelek a konyhában.
- Bújj köntösbe...zokni nélkül ki ne gyere! Megyek tálalni -
  simogatta meg aggódó tekintettel.

Kolos másnap beszélt Bécivel. Jól sejtette, az anyag útrakész
volt. Zsombinak sem kellett elmenni hozzájuk, beküldte a nejével
neki az intézetbe. Estig átlapozta, jól áttekinthetőnek tartotta.
Zsombor, a fia, az utazás körülményei felől érdeklődött.

- Hogy jutsz el Ferihegyről Sidney-be?
- András tájékoztatott, a londoni közvetlen járatra foglaltak
  jegyet, de hogy a ferihegyi gépnek mikor van csatlakozása, azt
  még nem tudom. Londonból Sidney kemény tizennyolc óra repülés,
  amit fél - két óra dubaji technikai pihenővel tesz majd meg.

- Két óra hosszat tankolnak?
- Ezeken a modern gépeken nem kell tankolni, de átnézik a műszaki
  állapotát, és leváltják a kísérő személyzetet, mert nyolc-
  tizenkét óránál többet egyfolytában nem repülhetnek. Kellemetlen
  az lesz, hogy poggyászainkkal együtt kell elhagynunk a gépet, és
  beszállás előtt épp úgy, mint Londonban, csomagátvizsgálásra be
  kell mennünk a tranzitba.

- Tizennyolc óra repülés, húsz az állásidővel...iszonyú hosszú.
- Valóban, de lesz mivel lekössem magamat. Foglalkozhatok a
  konferenciaanyaggal, viszek olvasnivalót és elhatároztam, naplót
  vezetek a tíz napról. A részletes beszámolóhoz jó segítség lesz
  majd. Béci azt mondja, olyan vadiúj gépekkel lehet repülni,
  amiken beépített képernyő van az ülésekbe szerelve tizenkét
  videócsatornával, tíz zenei rádióadóval. Az ellátás minőségileg,
  mennyiségileg kielégítő. Felhívta azonban rá a figyelmemet, ha
  nem akarok végig szomjazni, szénsavmentes vizet feltétlenül
  vigyek magammal. Amikor csak tudlak, hívlak benneteket, de arra
  kérlek, anyukádat hosszú időre ne hagyd magára.
- Nem fogom, ne aggódj.

Csütörtökre meggyógyult, így Zsóka is megbékélt a helyzettel.
Majdnem az egész napot bent töltötte az intézetben az utazás
körüli teendők miatt. Ekkor tudta meg, Londonból szombaton reggel
nyolc órakor lesz csatlakozás Sidney-be, tehát neki pénteken
délutáni géppel kell indulnia Ferihegyről. A repülőtér
szállodájában kell töltenie az éjszakát. Eldöntötte, délután
felmennek hármasban a Várba. Nem akarja végigszomorkodni a
napot.

Amikor végzett hivatalos teendőivel, Zsomborral elmentek Zsóka
elé a főiskolához. Gyalog mentek fel a várba. Bár tartott Zsóka
lehangoltságától, de az ódon utcák hangulata őt is magukkal
ragadták. Séta közben kellemes nosztalgiázással teltek az órák.

Pénteken délután három órakor emelkedett a magasba a londoni gép.
Zsóka úgy érezte, mintha Kolos a szívéből szakított volna ki egy
darabot.

Kolos középtájon, ablak mellett ült. Első alkalommal vált el
ilyen hosszú időre a családjától. Olyan lehangolt volt, mintha
örökre hagyta volna maga mögött őket, Budapestet, az országot.
Addig nézte az apró ponttá zsugorodott várost, hazáját, amíg el
nem tűnt szeme elől. Hogy úrrá lehessen rossz hangulatán,
olvasnivalót vett elő. Annyira belemélyedt, teljesen kikapcsolta
magát környezetéből.

Úgy elrepült az idő, meglepődött, amikor hallotta a felszólítást:
kapcsolják be biztonsági öveiket, készüljenek fel a leszálláshoz.
Nézte, mint rajzolódik ki egyre tisztábban alattuk a város, a
repülőtér. Amint kiszálltak, hívta Zsókáékat megnyugtatni,
szerencsésen megérkezett. Nem először volt Londonban, bár a
repülőtéri szállodában még soha nem szállt meg. Egyenesen
odament, hogy megszabaduljon bőröndjétől. Sétált egyet vacsora
előtt. Időben lefeküdt, szombaton fárasztó út várt rá. A
körülményekhez képest kipihenten ébredt. Reggeli előtt ismét járt
egyet. Csomagátvizsgálás előtt hívta Zsókát, maga sem tudta már
hanyadszor. Azzal köszönt el tőle, Dubajból hívja ismét.

Itt még nehezebb szívvel szállt fel a gépre, mint Ferihegyen,
hiszen visszavonhatatlanul repül vele egyre távolabb az övéitől.
Ismét ablak mellé ült, mert utálta, ha előtte közlekednek, hol a
lábára lépve, hol csak hozzáérve. Próbálta felmérni, hány
honfitársa lehet a gépen, de sehonnan nem hallott magyar szót.
Elővette naplóját, amibe pár bejegyzés van még csak. Most azonban
részletesen leírta, mikor kelt, merre sétált, milyen benyomást
tett rá a londoni reggel, de leghosszabban arról írt, milyen
rossz érzés, hogy nincs kivel megossza gondolatait, érzéseit,
mennyire hiányzik neki a családja.

Amikor ezzel végzett, körbetekergette a tizenkét videócsatornát.
Talált kedvére való programot, de nem volt kedve filmet nézni.
Közben látta, hogy a mellette ülő férfi gyakran ránéz. Majd végül
megszólította. Az érdekelte, milyen nemzetiségű. Egy szóval
válaszolt. A hova utazik kérdés már nem tetszett neki, kurtán
annyit mondott: a tengeren túlra, és olvasnivalójába temetkezett.
Az arab akcentussal angolul beszélő útitárs tudomásul vette
szűkszavúságát, Dubajig több kérdést nem tett fel, de láthatóan
szemmel tartotta őt. Eleinte nem érdekelte, de következetessége
kezdte zavarni. Már-már ott tartott, megkérdezi, minek köszönheti
kitüntető figyelmét, amikor hallotta a megváltó felszólítást:
kapcsolják be biztonsági öveiket, készüljenek a landoláshoz.

Másfél óra várakozásnak néztek elébe. Fogalma nem volt, mivel
tölti majd. Sétálgatni a tekintélyes bőrönddel nem kellemes,
mégsem tehet mást. Leszállás után első dolga volt Zsókát hívni.
Szerette volna felvidítani, hogy jó hangulatban váljanak el.
Ecsetelte, milyen sok üzlet csábíthatná el, ha ott lehetne vele.
Miután sikerült megmosolyogtatni, azzal köszönt el,
csomagellenőrzés előtt hívja még. Jár egyet, hogy az
elmacskásodott lábába életet csaljon.

Séta közben észrevette, hogy két megtermett fickó - távolról bár,
de - mintha őt követné. Körülnézett, mivel rajta kívül senki nem
volt a környéken, érzése meggyőződéssé vált. Feltűnésmentesen
szemügyre vette őket, de egyik sem tűnt az utasok közül
ismerősnek. Látta, hogy felgyorsítják lépteiket. Félelem fogta el.
Életében nem érzett még ilyen rémisztően fojtogató érzést. Dühös
volt magára, az üzletsor végénél miért nem fordult vissza, akkor
most bemehetett volna valamelyikbe.

Amikor a két férfi utolérte, közrefogták és közölték vele, ha
ellenkezés nélkül velük megy, nem esik bántódása. Feltűnt neki,
hogy ugyanazzal az idegen akcentussal beszélik az angolt, mint a
szomszédja a repülőn. Próbálta uralni a helyzetet. Megkérdezte,
hova kéne mennie, mit akarnak tőle? Annyi választ kapott,
mindenről tájékoztatni fogják. Ne húzza az időt, várnak rájuk.

Igyekezett végiggonndolni, mit tehet szorongatott helyzetében. Ha
kiszabadíthatná karjait, és visszafelé futna, talán lerázhatná
őket - futott át agyán. Tett is rá kísérletet, de a magasabb,
markánsabb valami üvegcsét nyomott az orra alá, amitől szédülni
kezdett, majd ködfátyolba borult előtte a világ. Távolodtak a
hangok, hirtelen úgy érezte, zuhan a mélybe, majd megszűnt
számára minden.


                               2.

Zsóka másnap szabadságot kért a főnökétől. Képtelen lett volna
előadást tartani, amíg Kolos meg nem érkezik Sidney-be. Bár este
felhívta féltucatszor, reggel is már kétszer, mégis folyton a
telefont figyelte, nem szólal-e meg a IX. szimfónia a mobilján.
Persze tudja ő, Londonból nem két óra az út Dubajig, ahol majd
technikai szünetet tart a gép, mégis remeg az idegességtől.
Többféle házimunkába belefogott, hogy lekösse magát valamivel, de
minden kiesik a kezéből, állandóan elfelejti, mit akart
csinálni. Miért ment be a spejzba? Egyszerűen hasznavehetetlennek
érzi magát.

Valójában nem érti a dolgot, nem egyszer, se nem kétszer ment már
el Kolos házasságuk alatt különböző konferenciákra. Mindig
féltette, de ennyire még soha. Járt az agya, miközben egyik
szobából a másikba rohangált, kezében szorongatva a megváltó
mobilt. Megszólalt a hálózati telefon. Remegő kézzel vette fel:

- Tessék!
- Szia édes! Azért hívlak ezen, nehogy apának foglalt legyen a
  mobilod. Van róla újabb híred?

- Szia Zsombikám! Nincs, édesem, de már remegek az idegességtől.
- Ha jól emlékszem, valamikor mostanában kell megérkezniük
  Dubajba.

Abban a pillanatban megszólalt a szimfónia.

- Leteszed vagy kihangosítsam?
- Nem teszem le.

- Szia, drága Kolikám! Mi van veled, nagyon vártuk Zsombival a
  hívásodat.
- Szia Zsókicám! Hogyhogy, Zsombi is otthon van?

- Nem, a másik telefonon hívott. Mesélj, édesem!
- Sok mesélnivalóm nincs, másfél órára el kellett hagynunk a
  gépet. Ez még jónak is mondható, mert fárasztó hosszú órákig
  egy helyben ülni, na, és itt is lenne mivel eltölteni az időt, de
  ezzel az ormótlan nagy bőrönddel nem a legkellemesebb lesz
  sétálgatni.

- Nincs csomagmegőrző?
- Lehet, hogy van, de ennyi időre azt sem érdemes igénybe venni.
  Fhúú, drágám, ide el kell egyszer jönnöd. Amerre nézek, minden
  csupa csillivilli káprázat. Rengeteg üzlet van, kínálnak itt
  mindent, ami szem-szájnak ingere.

- Örömmel lennék veled, akkor legalább nem kéne érted ennyire
  aggódnom.
- Rettenetesen hiányoztok ti is nekem, de azért aggódnod nem
  kell. Járok egyet, hogy életet leheljek az elmacskásodott
  lábaimba. Beszállás előtt hívlak még.

- Rendben van. Várom a hívásodat! Puszillak, drágám!
- Csókollak mindenem, téged is, Zsombit is.

- Hát ebből nem sok mindent tudtunk meg - vette kezébe a
  kézibeszélőt.
- De ami a legfontosabb, hogy szerencsésen Dubajba értek, és jól
  van, azt igen. Elmegyünk Ikával ebédelni, utána hívlak.
- Jól van, kisfiam, jó étvágyat! Ikát puszilom.

Végre képes volt értelmes cselekvésre, felrakta a tűzhelyre az
előkészített ebédet, rendet rakott a szobákban. Épp nekiállt
vasalni, amikor megszólalt a hálózati telefon.

- Szia Édes! Apa hívott már?
- Szia Zsombikám, nem - pillantott az órájára. - Atya úristen! Mi
  történhetett? Két órája beszéltünk.

- Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra, lehet, hogy csúszás van az
  indulással valamiért. A repülőtéren nem lehet baja.
- Jaj, Zsombikám, attól, hogy a gép indulása késik, ő tudna
  telefonálni.

- Ne kombináljunk előre! Lejárt a munkaidőm, indulok, ne
  idegeskedj, amíg hazaérek.
- Ne idegeskedjek... hát mi a jófenét csináljak, kisfiam?!

- Menjél le a parkba sétálni.
- Van is nekem kedvem sétálni! Ma délután a varrónőhöz kellett
  volna mennem, áhh, mindegy, nem tartalak fel,  gyere haza,
  édesem!
- Puszillak, nagyon sietek.

Amint Zsombor letette a telefont, Zsóka hívta Kolos mobilját.
Megdöbbenésére ki volt kapcsolva. Ettől még idegesebb lett.
Tehetetlenségében elsírta magát. Észre sem vette, hogy Zsombor
bement a lakásba.

- Mi történt, édes, miért sírsz - ment oda hozzá.
- Képzeld el, felhívtam, és ki van kapcsolva.

- Sajnos tudom, hívtam én is, csak nem akartalak még jobban
  felidegesíteni. Mindjárt utánanézek a nemzetközi tudakozóban a
  dubaji repülőtér számának, felhívjuk. Azt biztosan meg tudják
  mondani, ha a géppel történt valami.

Kétszer időzített le a szám, mire felvette egy kellemes női hang.
Zsombor kis előmagyarázattal rákérdezett a Sidney gépre. A hölgy
magabiztosan mondta, a gép percnyi pontossággal szállt fel.
Annyit tud: egy utas nem tért vissza a gépre. Háromszor kiabálták
be a nevét. Csak saját jószántából hagyhatta el a repülőtér
területét, mert a délután folyamán semmi rendellenesség nem történt,
arról a biztonsági szolgálat tudna. Zsombor megkérte, legyen a
segítségére annyiban, tudja meg, kinek a nevét kiabálta a
hangosbemondó. Kisvártatva közölte: Ács Kolos, magyar utasét.
Zsombor elsápadva köszönte meg a közreműködését. Zsókából hangos
zokogás tört ki.

- Édes, szépen kérlek, próbálj uralkodni magadon! Cselekedjünk
  drága, meg kell tudnunk, mi történhetett.
- De hogy, amikor a hölgy is csak ennyit tud?

- Nem tudom, de ha kiborulsz, azzal csak a helyzetünk bonyolódik.
- Igen-igen, de bele fogok őrülni, ha baja esett.

- Este lévén, a repülőtér vezetőségével nincs esélyünk beszélni.
  Nézzük meg, mit lehet tudni Dubajról. Pontosan hol van, meg úgy
  egyáltalán. Gyere, ülj ide mellém! Muszáj lekötni magunkat,
  nem veszíthetjük el a fejünket. Olvasod velem, vagy csak
  magunkban mindketten?
- Olvasom, ha a könnyeim engedik.

- Az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városa, a
  Perzsa-öböl déli partján fekszik, az Arab-félszigeten -
  mormolta félhangosan Zsombor.
- Arab-félsziget... szent ég! Most aztán idegeskedhetünk igazán.
  Hh... nem érdekelnek a hülye száraz adatok.
- Ha kicsit többet tudunk a környékről, talán könnyebb kitalálni,
  mit tehetünk, merre kutakodhatunk.

Zsombor végigfutotta, csak a fejét csóválta.

- Hát ettől nem lettünk okosabbak.
- Azt mondd meg nekem, mi a jó Istent akarhatnak egy
  bakteorológustól az arabok?

- Fogalmam nincs, de ne képzelődjünk. Egyre érthetetlenebb. Saját
  jószántából, amint a hölgy mondta, biztos, hogy nem hagyta el a
  repülőtér területét. Miért hagyta volna? Erőszakkal nem
  vihették sehova, azt észrevették volna. Rosszullét sem foghatta
  el, annak ugyancsak nyoma lenne. De akkor mi a frászkarika
  történhetett, a föld nyelte el?
- Ha nem esett volna baja, felhívott volna. Apukád nem hagyna
  minket kétségek között bizonytalanságban.

- Ezt nem cáfolhatom. Dőlj le itt a kanapén! Ezt teszem én is a
  kis gyerekheverőmön. Pihennünk kéne. Ha közben eszembe jut
  valami, azonnal utánanézek.
- Majd én fekszem a kisheverőn, te félig sem férsz rá.

Mindketten elszunnyadtak, Zsombor hajnalban ébredt. Felkelt,
reggelit készített, teát, kávét főzött, mire Zsóka felébredt.

Elvitte Zsókát a főiskolába, majd bent a munkahelyén első dolga
volt felhívni a dubaji repülő tér főnökségét. Amikor tájékoztatta
őket miért hívta, némi tanácstalanság után átkapcsolták másik
irodába. Itt nem kellett magyarázkodnia, az előző napi hölgy vette
fel a telefont. Ideges lett ijesztő hírétől. "A repülőtér hátsó,
elhagyatott részén találtak egy bőröndöt, aminek a névkártyáján a
következők olvashatóak: Á. K. Budapest. XIV. ker. V. Gy. A."
Zsombor falfehéren írta fel a mondottakat.

- Kétségbeejtő, ez apukám bőröndjének névjegykártyája. De volt
  nála egy válltáska, amiben az okmányai, pénze és laptopja volt.
- Arról nem tudunk semmit. A bőröndöt úgy ejthették el, mert
  fekve talált rá a biztonsági emberünk.

- Ezek után mi a teendőnk?
- Ha tudnak, jöjjenek átvenni a bőröndöt. Addig talán kiderít
  valamit a nyomozó szerv.

- Értem. Nagyon köszönöm a tragikus tájékoztatást. Intézkedni
  fogok, és amint tudunk, elmegyünk a bőröndért. Viszont hallásra!
- Rendben, de előtte értesítsen, mert raktárhelyiségben tároljuk,
  ahonnan ki kell majd vételeznünk. Viszont hallásra!

Döbbenten állt, fogalma nem volt, mihez kezdjen. Hol keresse
édesapját? Hogyan mondja meg édesanyjának a rémisztő hírt.
Kopogtak az ajtaján.

- Tessék! - szólt ki.
- Szia, Zsombi! Mi van veletek...apukáddal...miért nem jöttél át
  elmondani?

- Szia kislány! Nem akartalak zavarni. Amikor eljöttem az ajtótok
  előtt, láttam, Ákos melletted ült, a többiek meg körbeálltak.
- Megőrjítenek. Nem hagynak békén, miért nem ebédelek velük.
  Engem az érdekel, mi van veletek.

- Oké, de elmondhatnád, miért is nem velük ebédelsz, ha ennyire
  odavannak érted?
- Hagyjál már te is ezzel! Tudod az okot. Veled akarok, és kész!
  Mesélsz végre?

Elmondta, mit intézett a dubaji repülőtéren.

- Te atya úristen! Ti szegények! Most mihez kezdesz?
- Fogalmam nincs. Édessel kéne valahogy közölnöm, de tartok tőle,
  teljesen ki fog borulni.

- Figyelj, szerintem majd csak akkor mondd el neki, ha már
  biztosat tudsz, legalább ő ne idegeskedjen esetleg
  fölöslegesen.
- Jó, de mit mondjak addig? Mindjárt óraközi szünet lesz a
  főiskolán, és hív.

- Mondd azt, hogy hívtad őket, de egyelőre nem találtál illetékes
  személyt, aki tájékoztatást tudott volna adni.
- Hhmm... nem is rossz. Oké, köszi, hogy gondolkodsz helyettem.

- Most vissza kell mennem a helyemre, mert szemmel tart a
  főnököm, majd ebédnél beszélgetünk még, jó?
- Hát persze - mosolyodott el kesernyés-szomorkásan Zsombor.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/13000/13082




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!