Bejelentés


Regélnek a regények

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Köszönöm, Vivien

Ezerkilencszáznyolcvannyolc május tizenkettedikén érkezett meg a
berlini repülőtérre Európából a né gyhónapos üzleti körútjáról
Filinger - Csoltinger - Müller (három álnevet viselő) Horváth
Krisztián, a berlini kémszervezet kisfőnöke, aki ebben a
minőségében Vidor fedőnévre hallgat. Életének jeles napja ez,
mert ekkorra növelte vagyonát akkorára, hogy átvehesse főnökétől,
Herbert Müllertől a szervezet irányítását, a közösen felfuttatott
vegyi üzem tulajdonjogát.

Miután átjutott a repülőtéri ellenőrzésen a két méter magas,
kisportolt testalkatú, harminckétéves fiatalember, elégedett,
tekintélyt parancsoló arckifejezéssel ment gyors léptekkel a
szolgálati kocsival rá váró barátjához, Csámpás Tamáshoz, aki
közvetlen beosztottja a szervezetben. Beült mellé:

- Hello, Tomi! Mizujs'? Remélem, ma jobb kedvében van magasságos
  főnökünk, mint tegnap, amikor telefonon jelentettem neki az
  érkezésemet.
- Hello, Vid! Kicsit elviselhetőbb, de minden nap van min
  dühöngjön. Nadinak sikerült megint padlóra küldenie. Borbíró
  Ádámot végleg maga ellen fordította, Sasszem munkája fabatkát
  sem ér. Remélem, te jobb hírekkel mész hozzá.

- Nekem, kishaver, megy a szekér. Ha tárgyalóképes Herbert, húzok
  hozzá, de beszélnem kell veled is, ne menj házon kívülre!
- Kokec, megdumáltuk! A szobámban várom a hívásodat.

Vidor fiatalosan szaladt fel a lépcsősoron. Amint belépett
főnökéhez, a nyugati világ dúsgazdag iparmágnásához, aki - az
ötvenes éveiben jár, ősz hajú férfi, korához képest legalább tíz
évvel tűnik idősebbnek -, felnézett aktáiból, mosolyogva nyújtott
kezet számára felbecsülhetetlen helyettesének:

- Foglalj helyet és mondd, mit végeztél?
- Talán pályafutásom legsikeresebb útját hagytam magam mögött -
  ült le vele szemben. -   Itt vannak a jegyzőkönyvek - emelte ki
  táskájából a vaskos akta köteget -, tanulmányozd át, minden
  apró részletről pontosan tájékozódhatsz belőlük.

- Kösz. Most kapom mindenhonnan az írásos anyagot, lesz mivel
  szórakoznom. Gondolkodtál az ajánlatomon?
- Nadira gondolsz?

- Igen, rá. Kezd elegem lenni a hülyeségeiből. Állítólag Ádám
  ellene fordult, ennek ellenére tovább szivatja a kis úrhatnám.
  Szeretném, ha ráncba szednéd őnagyságát.
- Mivel a lányodról van szó, hangsúlyozom, annak ára lenne.
  Tudod, hogy valaha szerettem, komoly szándékom volt vele, de az
   életmódjával eltaszított magától. Abban az esetben állok
  kötélnek, ha saját elképzelésem szerint rendezhetem a dolgot.

- Megbeszéltük. Nem vagyok az ellensége, de a szervezetből mennie
  kell, méghozzá mielőbb és végleg! Ha házasságkötésen töröd a
  fejedet, áldásom rátok! Na, nem törlesztésképpen, de számíts
  rá, hogy a bírósági tárgyalásokon kívül szeretném, ha a
  rendőrségi ügyemet is te vennéd kézbe.
- Nadinát kivonom a forgalomból, a pereidre félig-meddig
  felkészültem, de a rendőrségi balhédat csak akkor vállalom, ha a
  szoros munkabeosztásomba belefér.

- Miért nem úgy osztod be a feladataidat, hogy más is hozzáférjen?
- Mert a beosztásommal járó bizalmas munkákért felelősséget csak
  akkor vállalhatok, ha magam végzem.

- Te tudod. Nadival kapcsolatban nincs változás?
- Abban a tekintetben, hogy ismeretlen helyre viszem, ahol a
  személyes találkozáson kívül minden módon tarthatjátok vele a
  kapcsolatot, nincs, de a gyerek-kérdésben revidiáltam az
  elképzelésemet. Nadit semmi olyasmire nem fogom kötelezni, amit
  csak én akarok, mert annak a gyerekeim látnák kárát. Ebből
  adódóan házasságot nem kötök vele, de a látszat-ceremóniára
  szükségem lesz ahhoz, hogy hiteles lehessek előtte.

- Rendben. Tetszik a hozzáállásod, cselekedj belátásod szerint!
  Ha akarod, írásba adom, Nadi sorsa a kezedben van.
- Arra szükségem lehet. Ismered a lányodat, néha saját magának
  sem hisz, nemhogy másnak. Ha gondolod, megírom, neked csak
   szignóznod kell.

- Kösz, erre akartalak kérni. Ha rajtam múlik, akár reggel
  indulhatsz Budapestre.
- Oké, este lerendezzük. A tőzsdét megegyezésünk szerint
  átveszem, a továbbiakban én bábáskodom fölötte.

- Szóval terved szerint máris rátetted kezedet a 80%-ra?
- Igen, és hidd el, így jársz te is jobban.

- Rendben, tudom, jó kezekben lesz a vagyonom. Az esküvői
  ceremóniával kapcsolatban beszéljek anyakönyvvezetővel?
- Köszi, azt szeretném magam intézni.

- Ahogy gondolod. A mai napon számíthatok még rád?
- Este biztosan. Rengeteg elintézendőm van házon kívül. Max. fél
  órát leszek az irodámban - állt fel.

Elégedetten hagyta el főnöke irodáját. A kellemesen hűvös,
kényelmes, de elegánsan berendezett szobájában maga elé vette a
beszervezendők személyi mappáját. Átfutva az anyagot, figyelmét a
női jelöltek kötötték le. Egy csillaggal jelölt megjegyzésen
akadt meg a tekintete:

*Az évfolyamon Szabó Szilvián kívül van még egy rendkívüli
nyelvtehetség (angol, olasz, japán felsőfokú nyelvvizsgával
rendelkezik). Kiléte még egyeztetésre vár.*

Olasz-japán? Remek! - lelkesedett - Pontosan a két nyelvre lesz
szüksége! A római tárgyalásokat át kell vennie Naditól,
távolkelet felé pedig ősszel szándékozik nyitni. A kislányt ő
veszi pártfogása alá - döntött -, őt nem engedi elügyetlenkedni
senkinek! Átszólt Tamásnak, fogadókész. Egy percen belül nyílott
az ajtó. Hellyel, kávéval, röviditallal kínálta.

- A női munkaerő-gondunkkal kapcsolatban történt előrelépés, amíg
  távol voltam?
- Nevezném inkább egy helyben topogásnak. Sasszem jelentései
  semmitmondóak Szabó Szilviával kapcsolatban.

- A szentségit ennek az ügyefogyottnak!
- Némi segítséggel szívesen átvenném őt, de Müller papa továbbra
  is hozzád ragaszkodik. Gondolom, beszéltetek róla.

- Na persze, hozzám...mint mindenben - méltatlankodott Vidor.
  - Ezek szerint, romlik az öreg memóriája, mindenről, de erről
  egy kukk nem esett köztünk. Átfutottam a megkörnyékezendők
  személyi anyagát, láttam ott egy számomra izgalmasnak tűnő
  megjegyzést egy ismeretlen hölgyről, aki Szilvia évfolyamtársa.
  Tudsz róla valamit?
- Annyit, amennyit láttál.

- Oké, kezembe veszem a dolgot, neked átadom Szilviát.
- Örömmel átveszem, ha a magánéleti gondjaim miatt a budapesti
  megkörnyékezésében segítségemre tudsz lenni.

- Még mindig a volt nejed, Violetta tart fogságában?
- Szeretnék átlépni rajta, de rohadtul szenvedek tőle. Cikis
  helyzetben vagyok a kicsi fiammal kapcsolatban is. Vilcsi a
  láttatások betartásával szivat állandóan.

- Kapcsolj rá a kishölgyre, a te macsó fajtád bejön a csajoknál.
- Oké. Értek a nyelvükön, az tény. Szerinted Sasszem mit bénázott
  el nála?

- Fogalmam nincs. Pár hónapot éltek együtt, a srác biztosan akkor
  bukta el előtte a renoméját.
- Aha, értem! Oké, hogy képzeled el a dolgot?

- Szilvia becserkészéséhez legjobb az időzítés. Mostanában
  kezdődik az egyetemeken a vizsgaidőszak, ilyenkor nagyobb
  eséllyel lehet találkozni a hallgatókkal. Értesítelek, ha érte
  jöhetsz. A határon átviszem, a kiserdőben kell várnod ránk. Légy
  elérhető, amíg nem értesítelek! - Úgy lesz! - Ha nincs más,
  érzékeny búcsút veszek tőled, rohanok, házon kívül lenne pár
  elintézendőm.

Kezet fogtak, Tamás elhagyta a szobát. Vidor a telefonhoz lépett,
hogy felhívja a budapesti közgazdasági egyetem adminisztrátorát,
akitől ellenszolgáltatás fejében kapja az adatokat a
beszervezendő hallgatókról.

- Szia cicababa! Remélem, kattansz még a hangomra?
- Szia Krisz! Jaj, de örülök neked! Ugye a hívásod azt jelenti,
  szeretsz még? - kacagott - Rohadtul besavanyodtam. Jó lenne
  kimozdulni a kőrengetegből. Mesélj, miben segíthetek?
- Jó munkáért jutalom jár. Utána kéne nézned egy kishölgy
  adatainak. Annyit tudok róla, negyedéves volt, évfolyamelső,
  angol, olasz, japán nyelvekből remekel. A többit tőled várom
  tegnapelőttre.

Erika hangosan felnevetett.

- Oké! Nem nagy ügy, a japán szakon nincs tolongás, úgyhogy
  napokon belül számíthatsz az infóra, de aztán törlesztesz ám te
  is.
- Lassíts, kiscica! A nyárra nem tehetek könnyelmű ígéretet,
  tudod, hogy a hegytetőn csak síszezonban fogadhatunk vendéget.

- Ok, de biztos legyen ám, mert elapad az adatbázisod - kacagott.
- Nem lesz rám panaszod - nevetett. - Várom a hívásodat! Munkám,
  mint a tenger, pá, cicuskám, pá! - Puszi-puszi a hasadra!

Letette a telefont, megborzongott. Tudta, ígéretéből nem lesz
semmi, mégis rosszkedve lett. Elég ebből az életformából.
Nyugalomra vágyik. Az őszi úttal kiváltja a maradék 20%-ot, és
hátat fordít az egésznek. Sóhajtva ment le és ült be a kocsijába.
Kirobogott a nyaralójába, egyedül akart lenni.

Kifeküdt az erkélyre. Felizgatta Herbert Müller gyors intézkedése.
Abban bízott, a Nadina-ügy elodázható, esetleg megúszható. Bár
Herbert nógatására, de ősszel még komolyan gondolta, Naditól akar
gyerekeket, akikkel végleg visszavonult volna Zemplénkébe a
családjához, akikről rajta kívül senki nem tud. Mára azonban már
nem csak gyerekekre, de hűséges, szeretnivaló társra legalább
annyira vágyódik.

A nadi-ügyet a lehető leggyorsabban le kell tudnia, hogy mielőbb
koncentrálhasson az idegen lány becserkészésére. Felizgatta az új
kihívás. Fejben átgondolta a Herbert-féle nyilatkozatot, közben
Lecsukódott a szeme, elaludt.


                               2.

A huszonegyéves, feltűnően szép Tihanyi Vivien magányosan éli
életét. Mint általában mindig, ezúttal is kint ül albérleti
szobájának erkélyén és tanul. Kezében az öt világvallás vaskos
kötete, ami a filozófiai tananyag kötelező olvasmánya. Nem
kedvenc tantárgya, nehezen tud koncentrálni az olvasottakra. Pedig
muszáj, mert alig huszonnégy óra múlva szigorlatoznia kell belőle.

Pihenésképpen hátradől székén, nézelődik. A gyűrűkben vállára omló
gesztenyebarna haján meg-megcsillan a délutáni napfény. A
különleges zöld színű,  érdeklődő tekintetű szemei szomorúságról
árulkodnak, amire fiatal kora ellenére minden oka megvan.
Tragikus múltjából csak a tanulás képes kizökkenteni. amint pihen,
gondolatai máris oda és a számára megfejthetetlen titkokra
terelődnek.

Tízéves volt, amikor édesanyja kórházba került és annak ellenére,
hogy szervi baja nem volt, mindenki döbbenetére, egy héten belül
meghalt. Erősen kötődött hozzá, ami nem volt csoda, hiszen
apukáját is ő pótolta. Belebetegedett elvesztésébe. Hetekig nem
tudott iskolába járni.

Anyukája - pedagógus lévén - rengeteget foglalkozott vele. Talán
ennek köszönhetően nem találta helyét korosztályában. Anyukája
elintézte, hogy egy évvel előbb, ötévesen mehessen iskolába.

Hatéves korában kezdte komolyan érdekelni, ki az ő édesapja, miért
nem kíváncsi őrá. Faggatózásakor édesanyja suttogóra fogta
hangját, megpuszilta és annyit mondott: "jó ember volt, kár, hogy
nem élhet velünk". Elfutotta szemét a könny és játszani küldte.
Nagyapja magához ölelte és sóhajtozott, amikor kíváncsiskodó
kérdéseivel bombázta. Egyedül nagyanyja beszélt róla gyűlölettel.
Mindig azt hallotta tőle: már akkor elhagyta az anyukáját, amikor
ő még a hasában volt. Szót sem érdemel az a gazember. Önző, rossz
ember volt, aki csak kihasználta az édesanyját, cselédnek
tartotta. Minél nagyobb lett, annál inkább nem tudott mit kezdeni
az ellentétes viszonyulásokkal. Abban biztos volt, nagyanyjának
nem hihet, mert édesanyja, akinek a legtöbb oka lehetett volna
panaszra, mindig elérzékenyülve, szeretettel beszélt róla...
Nagypapája miért sóhajtozott és lett rosszkedvű faggatózásaitól?
Ezek a megválaszolatlan kérdések nyugtalanítják minduntalan, és
nincs, aki választ adhatna rájuk.

Újabb tragédiaként élte meg tizenötévesen nagyapja elvesztését,
 akit ugyancsak rajongásig szeretett, és egyedüli támasza volt
nagyanyja kegyetlenkedéseivel szemben. Hozzá mehetett minden
bújával, bajával. Szeretettel foglalkozott vele és elárvult
lelkével. Halála után teljesen ki volt szolgáltatva nagyanyja
gonoszságának, léleknyomorító bánásmódjának - amiből nem maradt ki
a testi fenyítés sem. Ez űzte el érettségi után messze az
otthonától.

Ha pályaválasztáskor nem áll mellé gimnáziumi osztály főnöknője,
Zsófi néni, szinte biztos benne, már nincs az élők sorában. Ő volt
mindenben a segítségére. Neki köszönhetően negyedéves hallgatója
a budapesti közgazdasági egyetemnek és készülhet a filozófiai
szigorlatára.

Még nem volt tizenkilencéves, amikor másodévesen végleg magára
maradt, meghalt a nagyanyja is. Megkönnyebbülést kellett volna
éreznie, ha nem ő jelentette volna számára a családi kötelék
utolsó láncszemét. Nem szerette, félt tőle, de mégiscsak tartozott
valakihez. Anyukája miatt gyötri a lelkiismeretfurdalás, mert
elkeseredettségében édesapja ellen fordul. Számára ugyanis
érthetetlen, hogy létezhet olyan ember a világon, aki nem
kíváncsi a gyerekére, akiről talán azt sem tudja, fiú-e vagy lány.

Miközben könnyeit törölgette, próbálta magába szugerálni, a
tananyagra kell összpontosítania, ha végezni akar...márpedig
akar. Mióta iskolába jár, mindig az éltanulók közé tartozott. Nem
érdekli a filozófia, de nem engedheti meg magának, hogy épp ez
fogjon ki rajta. Nem, mert meg kell felelnie édesanyjának, aki
mindig arra biztatta, tudása legjavát kell nyújtania. Szeretné,
ha büszke lehetne rá, mert biztos benne, figyelemmel kíséri sorsát
valahol.

Sóhajtva tette válltáskájába a könyvet, filozófia jegyzeteit.
Hogy keserű gondolatait oldja, lement a parkba. Séta közben a
virágba borult, hangulatos lakótelep házai között mindig
megnyugodott. Csodálattal nézte, az uniformizált épületeket mint
teszi változatossá, szemet gyönyörködtetővé az erkélyek korlátain
ládákba, ablakokban cserepekbe ültetett virágerdő. Jó fél óra
járás után ért vissza a kis parkba, ahol a fák, bokrok védelmében
nyugodtan tanulhatott. Hét óra volt, amikorra átlapozta a vaskos
kötetet. Zsongott a feje, úgy érezte nem képes több információ
befogadására. Felállt, kis kerülővel ment vissza albérleti
szobájába. Közben sikerült összefogó képet alkotnia az
olvasottakból. Már a lépcsőházban hallotta, csörög a telefonja.
Szilvi hívja, az egyetemi barátnője. Ő az egyetlen emberi
kapcsolata. Szaporázta lépteit.

- Tessék - szólt bele lihegve.
- Szia, kis elveszett! Csak nem megkergetett valaki?

- Szia Ví! Dehogy! A parkban tanultam, és már a
  lépcsőházban hallottam, hívsz, nyúlcipőt húztam, attól fulladtam
  ki. Na, de arról beszélgethetnénk, ki az elveszett.
- Most te - nevette el magát -, de fő, hogy előkerültél.

- Rossz pénz nem vész el. Mesélj, mi újság?
- Semmi különös. Összeállítottam a vizsgáim időpontját. Képzeld,
  máris túl vagyok a közgázon.

- De jó neked! Én abban sajnos lecsúsztam az első időpontról, de
  kettő sallangon én is túl vagyok. Megszívatott benneteket az
  öreg?
- Engem nem, mert szokásomhoz híven elsőnek mentem be, még volt
  türelme. Alig mondtam valamit a kihúzott tételből, máris
  közbekérdezett. Három kérdést tett fel, és beírta a jelest.
  közben átlapozta az indexemet. Még humorizálni is volt kedve:
  "mit tehet egy kiszolgáltatott prof ennyi jeles láttán?" -
  mormolta rám mosolyogva.

- Gratulálok! Bár tőled ez a természetes. Holnap szigorlatozom,
  drukkolj ezerrel, mert ettől az egy tárgytól rettegek.
- Nyugi, ne parázz! Ha látja az öreglány, hogy magabiztos vagy,
  nem fog szadizni.

- A proféta szóljon belőled! Mikor talizunk?
- Jó lenne mielőbb, de olyan szorosra fogtam az időpontokat, sajna
  egyelőre nem fér bele. Bár én máris bevéstem neked a jelest,
  de szivatás után hívj ám, mert lesz dádá! Most pedig érzékeny
  búcsút veszek tőled, nehogy miattam ne végezz...hulla vagyok
  az éjszakázástól. Csóközön, várom a hívásodat!

- Rendicsek. Megyek zuhanyozni, hogy kibírjam én is hajnalig.
- Nehogy kicsináld magadat már az elején, édeske!
- Nem fogom. Délelőtt szunyálok egy-két órát, és nem lesz gáz.
  Majd hívlak, hellócska!

Zuhanyozás közben nagyanyja kegyetlen bánásmódjának nyomait nézte.
Talán egy életre magán viseli őket. Mindig karjánál fogva
rángatta, ha a kemény tenyere az arcán, hátán csattant. Olyan
erővel szorította, úgy érezte eltöri. Soha semmit nem
magyarázott, csak elvárásai voltak vele szemben. Ha valamit nem
úgy csinált, mint képzelte, akkorákat lökött rajta, alig tudott a
lábán megállni. Szigorú rabságban tartotta őt. Mindenkitől
tiltotta, a házat egyedül nem hagyhatta el. Még a suliba is
elkísérte és érte ment minden nap. Ilyen körülmények között igazi
barátnője nem lehetett. Egyetlen lány volt az osztályban, Anita,
akivel valamelyest megbeszélhette dolgait. Nehezen viselte, hogy
korosztályától teljesen elszigetelődött. Nagyapja halála után
szembeszállt nagyanyja szigorával, de a kemény pofonok hamar
meggyőzték, jobb lesz beletörődni sorsába. Negyedikes volt,
amikor végképp elviselhetetlennek érezte magányát. Egyik
alkalommal Anitától megtudta, délután moziba megy a lányokkal.
Elhatározta, ő is velük tart. Hogy megtehesse, lógott az utolsó
óráról. Nagy botrány lett belőle. Nagyanyja annyira megverte, egy
hétig nem mehetett utcára. Bár Anita faggatta, mi baja, csak
napok múlva merte neki elmondani. A lány felháborodott barátnője
keserű sorsán. Hogy segítsen rajta valamiképp, elmondott mindent
osztályfőnöküknek, Zsófi néninek, aki még aznap családlátogatásra
ment hozzájuk. Felháborodott, amikor meglátta őt. Próbálta
nagyanyját meggyőzni, engedjen szigorából, mert különben azt
érheti el, amint megteheti, ellene fog fordulni. Kikérte magának,
hogy vadidegenek beleszóljanak az életükbe. Durván kiutasította a
házból. Őt pedig megfenyegette, ha panaszkodni mer valakinek, a
sodrófát töri rajta ketté. Zsófi néni szavaitól felbátorodva
életében először nem hátrált meg. Dacosan bár, de határozottan
jelentette ki, ha még egyszer megüti, örökre elmegy otthonról.
Ekkor ki akarta venni őt a gimnáziumból, amit az iskolaigazgató
erélyes közbelépése akadályozott meg. Ezért döntött úgy, nem a
fellegvári, hanem a budapesti közgazdasági egyetemre adja be a
jelentkezési lapját. Mélázása közben elkészült, megvacsorázott.
Kiült az erkélyre, és reggel nyolcra fejezte be a temérdek
anyagot.

                               *

Vidor már a repülőn összeállította teendőit. Elsőként Nadinával
akarta mielőbb lerendezni a dolgot. Elhatározta, az éjszakáit
mindaddig vele tölti, amíg az álesküvőt le nem tudja vele. Jó
előjelnek vette, örült jelentkezésének. Napközben Szabó Szilvia
lakóhelyének feltérképezését, a lány megkörnyékezését és
becserkészését programozta be magának.

Délelőttöt a budai házában töltötte. Fél év távollét után ráfért
az alapos átszellőztetés, portalanítás. Ebéd után indult el
otthonról. Amint átsietett a Keleti pályaudvar aluljárójában, egy
nem mindennapi jelenség rohant vele szemben. Elég volt
rápillantania, hogy megbabonázottan torpanjon meg. A szépvonású
arcával, vállán gyűrűző hajtincseivel bénítóan hatott rá. Az
elgondolkodó kislány egyenesen feléje rohant. Egy méterre előtte
torpant meg. Egy pillanatra találkozott össze a tekintetük.
Zavartan rámosolygott, majd oldalra lépve rohant tovább, hogy
elérje a beálló metrót. Mire Vidor észbe kapott, megfordult, hogy
utána menjen, záródtak az ajtók. Leforrázva állt, nézte a
távolodó szerelvényt, ami könyörtelenül vitte el tőle a gyönyörű
tüneményt.

Mi a csuda történt vele? Ilyen lenyűgöző hatással még nem volt rá
nő. Nyugtalanság fogta el. Az nem lehet igaz, hogy megbabonázza,
és eltűnik a szeme elől. Érthetetlen... Neki a telt idomú nők
jönnek be, nem az ilyen kislányosan törékeny alkatok. De a
szépsége, ellenállhatatlan kisugárzása egyre bénítóbban hat rá.
Körülnézett, szempárok tapadtak rá. Hát persze! Hiszen ki tudja,
mióta állhat szoborként, bamba képpel az aluljáró közepén. Na
szép! Még a végén rabjává teszi a pillanat varázsa. Ezt nem
akarja, nem fér bele túlzsúfolt életébe a flört, de az akkor is
képtelenség, hogy ennyi volt számára. Órájára nézett, két óra tíz
perc volt. Eltökélte, addig jön ide ebben az időpontban minden
nap, amíg ismét össze nem hozza vele a sors.

Amint ocsúdott kábulatából, felment a nagy cipőbolthoz. Szilvia
ugyanis azon az oldalon lakik valahol. Egy fiatal hölgy állt a
kirakat előtt. Céltalan nézelődést színlelve közelített hozzá. A
lányt fénykép alapján kell felismernie, így szemügyre vett minden
fiatal hölgyet. Bár a célszemélyt csak profilból láthatta, de a
magasra tupírozott frizurája, vörös árnyalatú haja, sminkje,
bombasztikus alakja alapján hasonlított Szilviára. Óvatossága
ellenére felfigyelt személyére, megfordult, sietős léptekkel ment
tovább. Kellő távolságból követte. Gyanúja erősödött, amikor a
megadott utcába fordult be. A sarkon megállva már kételye sem
volt, Szilviával hozta össze a véletlen, mert annak a háznak a
kapualja nyelte el, aminek a száma a lakcímén szerepel.
Kockázatos lett volna utána menni, a lakók névsorát böngészni,
ezért úgy döntött, aznapra be kell érnie ennyivel akkor is, ha
szűkreszabott megnyerésére az ideje.

                               *

Vivien még útközben hívta Szilvit:

- Hellóka! Gratulálhatsz, megvan a harmadik jelesem, de nem lesz
  több, aminek ennyire örülök, mint ennek.
- Szióka, Vincsi! Bár kételyem sem volt a jelesed felől, de
  hatalmas gratulens! Sikerült rám ijesztened, én is gyorsan
  belevágtam a lecsóba. Mit mondjak, nem piskóta anyag. Fhhúú
  Vincsi, olyan dolog történt, ami igencsak felizgatott. Azt
  tudod, hogy a filozófia tételeket Icával megosztva dolgoztuk ki.
  Átugrottam hozzá értük. Visszafelé megálltam a nagy cipőbolt
  kirakatánál. Amint ott bámészkodtam, az üvegen át láttam, tőlem
  tisztes távolságban megállt egy jóképű, negyvenes körüli fickó,
  szerintem engem stírölt. Zavarba jöttem, hazaindultam. Amint
  befordultam a kapualjunkba, láttam a szemem sarkából, az utca
  végén áll mozdulatlanul. Kivi voltam: vajon jól gondoltam? Kis
  idő múlva kikukucskáltam, de már nem volt ott.

 - Klassz csajszi vagy, miért ne bámulnának a férfiak? Remélem,
  büszke vagy magadra?
- Emiatt nem. Imádok tetszeni, de csak olyanoknak, akiket én
  választok ki magamnak.

  - Ja-ja, mert szerinted ez így működik, ugye? - élcelődött.
  - Mikor gratulálhatok a filozófia vizsgádhoz?
- Milyen nap is van ma?

- Egész nap kedd.
- Péntek reggel nyolcra megyek. Fhhúú, ez szoros lesz...alig két
  és fél nap.

- Kábé, nekem is annyi volt rá. El kell köszönnöm, utcáról hívlak,
  hárman várnak a fülke előtt. Csóközön!
- Puszi... puszi!

Szilvi kalandja Hátszegi Dávidot juttatta eszébe, aki kicsi elsős
koruktól érettségiig volt osztálytársa. Kedvelték egymást, de
csak negyedik gimis korukban közeledtek egymáshoz. Dávid
megorrolt rá, amiért a budapesti közgázra jelentkezett. A
mosolyszünet több hónapig tartott köztük. Megörült, amikor egyik
délután az egyetem előtt várt rá. Öröme azonban tiszavirág életű
volt. Dávid egyből letámadta, békülésük jeléül töltsék a hétvégét
szállodában. Órákig győzködték egymást, míg végül ő engedett,
amit élete végéig bánni fog. Amilyen szépen indult ugyanis, olyan
borzalmasan végződött. Dávid mindenáron rá akarta venni, félévkor
jelentkezzen át Fellegvárra. Mivel egyre agresszívebb hangnemet
ütött meg vele szemben, megsértődött rá. Dávid békülni akart, de
neki rosszul esett a viszonyulása, hárította közeledését. Erre
durván lefogta és erőszakkal akarta magáévá tenni. Alig tudott
elmenekülni tőle. Többször bocsánatot kért erőszakosságáért
azóta, de benne megszakadt valami. Biztosan érzi, soha többé nem
tudna benne megbízni. A visszaemlékezés felzaklatta, lehangolta.
Rosszkedvűen ment haza.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/12100/12126




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!