Bejelentés


Regélnek a regények

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Bujkál a valóság

Szőlő-kertes, a Budapest tőszomszédságában megbúvó kertváros
egyik családi házának kertjében, hatalmas diófa árnyékában,
elmélázva sétál a törékeny testalkatú fiatal lány: Kékessy Tünde.
Hosszú, hullámos, gesztenyebarna hajával játszadozik a szél.
Bolyongása közben gondolataiba befészkeli magát a felismerés:
holnap reggel kilenc órakor, amikor belép leendő munkahelyére, a
tanáriba, megkezdődik életének új szakasza, a felelősségteljes
felnőttkor.

Gyakorlati tanításokon gondolt rá, de akkor még nem volt ennyire
kézközelben, mint most, vajon hogy felel majd meg a kihívásnak.
furcsa, szorongató érzés rágondolni, amint szeptemberben
megkezdődik a tanév, vállára nehezedik egy egész osztály testi
épsége, fejlődése, előrehaladása. Persze-persze, kicsikora óta
erre a pályára készült, hiszen mindig iskolást játszott babáival,
unokabátyja sakkfiguráival, majd később pajtásaival, de akkor még
csak az volt a tét, hogy feltétel nélkül csinálják azt, amit kér.
Ó, milyen csábító volt akkor, ami most ijesztően hat rá. Eszébe
villant, mennyire büszke volt rá, ami most ugyancsak furcsának
tűnik, gyakorló tanításokon a kicsik Tünde néninek szólították.
Igen, neki komoly Tünde néniként kell majd belépnie az első
becsengetéskor az osztályterembe, mert a rábízott pöttömök tőle
várják a védelmet, tőle a csodát...tőle, aki maga is tele van
szorongással.

Végig sem meri gondolni, hogy oldja majd fel azt a
kellemetlen szituációt, ha azzal kell szembesülnie, nem tud
fegyelmet tartani, nem fogadja el személyét az osztály.
Bizony-bizony előfordulhat. A gyerekek könnyen ítélkeznek,
ragasztanak negatív jelzőket tanáraikra. Ő elfogadó típus, mégis
hajlott annak ideén osztálytársai gonoszkodásaira.

Most örül igazán, hogy nem abban az iskolában kell bizonyítania
felkészültségét, megkezdenie pályafutását, ahol annak ideén kis
diák volt. Így is nehéz lesz elfogadtatnia magát pályatársaival
egyenrangú kollégaként a mindössze huszonegy évével.

Visszapörgette magában, hogyan lett belőle tanítónő.
Kicsikorában, a szokványos kérdésre: "mi leszel, ha nagy leszel?"
a válasza: "Tanárnéni, de nem olyan, mint a mostaniak, mert én
nem fogok megbuktatni egy gyereket sem, mert jól emlékszem rá,
milyen rossz volt megválni egy-egy osztálytársunktól csak azért,
mert ő butácskább volt nálunk."

Érettségiig gimnazistákat akart tanítani. Döntésében anyukájának
sikerült elbizonytalanítania, aki szerint az ő érzékenységéhez a
kisiskolások valók, mert nem tudná elviselni a tinédzserek
kegyetlen szókimondását, pimasz megjegyzéseit. Kritikusan
végiggondolva, igaza volt.

Pályaválasztás előtt azon kapta magát, hacsak teheti, négy óra
körül ott téblábol az iskola körül. Mosolyogva állapította meg
mindannyiszor, nem változott semmi, a kiözönlő gyereksereg
ugyanazzal a rajongással veszik körül tanítónénijüket, mint annak
idején ők. Bár tekintetükkel végigpásztázzák a várakozókat, hol
lehet anyu, apu, de amíg el nem hangzik a tanítónéni varázsszava:
"szervusztok, viszontlátásra holnap reggel!" rajta csüngnek. Az
effajta jelenetek érlelték benne az elhatározást: ilyen őszintén
ragaszkodó csöppségeket akar tanítani! Továbbtanulási kérelmét
ennek szellemében adta be.

Januárban nagy izgalommal tolongott a budai tanítóképző
tornatermében, a többi lelkes előfelvételizővel együtt. Tanárai
- a matematikát kivéve - drukkoltak, izgultak érte, amikor egy-egy
előfelvételi vizsgára kellett mennie. A tanárnő nem viselte el,
hogy őt - az osztály legjobb tanulóját - nem küldheti versenyre,
mert őt az irodalom és pszichológia érdekli. Akkor vált vele
szemben rosszindulatúvá, amikor tudomására jutott, részt vesz
irodalomból az OKTV-n. Bosszúból megbuktatta, mondván: a
matematikát is tanulni kell, nem csak az irodalmat. Sikeresen
előfelvételizett, ennek ellenére rúgott rajta még egyet, aminek
köszönheti a csodálatos érettségi bizonyítványát: magyar, francia,
történelem: dicséretes ötös, orosz: ötös, matematika: kettes.

Jelen volt az érettségi bizonyítványosztáskor. Fejcsóválva nézett
rá, amikor osztályfőnöke kiemelte őt a szép teljesítményéért.
Be kell vallania, ezen még ő is elmosolyodott. Főiskolán
bizonyította, nem vele van baj, könnyedén bánt el a színuszokkal,
koszinuszokkal, egyenletrendszerekkel - négyesre abszolválta a
rettegett tantárgyat. Bár nem bosszúálló, de nem nyugodott addig,
amíg a tanárnő orra alá nem dörgölhette a félévi matematika
vizsgaeredményét. Egyetlen szó nélkül hagyta őt faképnél.

Mindez néhány másodperc alatt pergett végig agyában. Nagy
sóhajjal ment be a házba.

- Merre jártál? - kérdezte édesanyja, a negyvenes évei elején
járó, nőies alakú, szelíd tekintetű asszony, amikor belépett
a szobába.
- A kertben voltam, azt hittem, ott hűvösebb lesz.

- Két telefonhívásod volt. Keresett Levente meg Lilla.
- Levente? - kapta fel a fejét. - Megjött a nyaralásból? -
válaszra sem várva folytatta: - Óh, Lilla! Őt hívom először!
Mostanában lelkileg mélyponton van szegény - törölgette
homlokát - Kár, hogy vissza kellett jönnünk a Balcsiról, ezt a
hőséget csak víz mellett lehet elviselni. Szaladok telefonálni!

Miután Lillával találkozót beszélt meg, újból tárcsázott:

- Tessék, Borbíró lakás! - hallotta Levente szomorkás hangját.
- Kukucs! Hívtad a jó tündért, tessék, itt vagyok! Teljesítem
három kívánságodat, ha tudom - kacagott jókedvűen.

- Jaj, de jó! Tündike, te vagy?
- Miért, másra számítottál? - csipkelődött kedvesen.

- Hát persze, csak a hívásodat várva rettegek, elfelejtettél az
egy hónap alatt.
-   Hogyhogy? Alig fél órát voltam a kertben.

- Valóban? Nekem örökkévalóságnak tűnt!
- Mesélj! Mi van veled? Mikor jöttél meg? Milyen volt a
nyaralás?

- Hh... Már kételyem sem lehet. Ez csak te lehetsz, ilyen
felpörgetett lendülettel - nevette el magát.
- Ja-ja, ami ovis korunk óta sem változott - kacagott jókedvűen.

- Ez az én nagy szerencsém...de így, telefonon? Inkább
találkoznék veled.
- Mikor?

- Ma, ha lehet, jó?
- A ma estém foglalt, de holnaptól bármikor!

- Ki az a szerencsés?
- Háát...mondjuk egy fekete díjbirkózó. Megfelel?

- Na nee... A fordulat váratlanul érne, porig sújtana.
- Akkor megnyugtatásodra, Lillával találkozom.

- Lilla jöhet... illetve mehet, hogy precíz legyek. Holnapra
vonatkozóan miben maradhatunk, tündérke?
- Kilenckor alakuló tantestületi ülés lesz. Fogalmam nincs,
meddig tart, amint hazaérek, hívlak.

- Rendben van, kislány, türelmetlenül várom a hívásodat!
- Oké, szia, légy jó, Levi!
- Igyekszem, szia Tündike!

Amíg a cukrászdához ért, Lillával folytatott utolsó beszélgetésük
járt a fejében. Furcsa megjegyzéseket tett rá és Leventére. Dedós
viszonyulásnak minősítette kapcsolatukat, érthetetlennek Levente
viselkedését. Barátnője egy félreeső asztalnál foglalt helyet.
Megállt az elgondolkodó lány mellett. Mivel tudomást sem vett
róla, megérintve karját, köszönt rá:

- Szia, de el vagy varázsolva!
- Szia, Tündi, ne haragudj, valóban kissé elméláztam - nézett rá
zavart mosollyal - Amíg jöttél, az egysíkúvá vált életemen
merengtem.

- Hogy értsem ezt?
- Beszélgetünk róla, csak előbb hozzunk valami nassolni valót -
indult az ajtó felé.

Két nagy adag csokifagyival tértek vissza. Tünde szórakozottan
ette. Nem tudta kiverni fejéből előző gondolatait. Lillát nézte,
majd mosolyt erőltetve arcára, szólalt meg:

- Nos? Kíváncsivá tettél, mondd, mi a baj?
- Magam sem értem. Mielőtt nyaralni mentetek, beszéltem róla,
mennyire magamra maradtam. Érthetetlen, miért, amikor két éve
alig tudtam levakarni magamról a kérőimet. Ennek kapcsán
jutottatok eszembe. Felfoghatatlan számomra, hogy lehetsz
közömbös egy olyan srác iránt, mint Levente. De érthetetlen az
is, őt mi köti hozzád?

Tünde elgondolkodva nézte barátnőjét, majd bizonytalan mosollyal
szólalt meg:

- Még mindig ezen filózol? Közömbös? Hmm... Ezt honnan veszed?
Óvodáskorunk óta csak egymáshoz ragaszkodunk. Mint mondtam már
nem egyszer, Levente meghatározó része az életemnek.
- Szóval értsem úgy, egyszer majd összeházasodtok?

- De nehezeket tudsz kérdezni, Lill! Erre mit válaszolhatnék?
Igen, de hogy mikor, az a jövő zenéje. Holnap kezdek új életet,
most ez foglalkoztat.
- Mit teszel, ha Levente nem tart ki melletted?

- Ugyan már, miért ne tartana? Jól megvagyunk. Diploma előtt áll,
egyelőre őt is a tanulás köti le elsősorban. Észrevenném, ha
lazulna a kapcsolatunk - sóhajtott leplezett rosszkedvvel.
- Azért végig kéne gondolnod, hogy bekövetkezhet.

- Nincs okom kételkedni a hűségében, becsületességében...
Evezzünk békésebb vizekre! Mesélj, mivel töltötted az idődet,
amíg nyaraltam?
- Békésebb vizekre? Na hiszen! Ennél posványosabb pocsolyában nem
landolhattunk volna! Mindegy, te akartad: olvastam, a nyári
befőzésnél segítettem. Egyszer rászedtem magam a strandolásra. Jó
lecke volt!

Tündének erőfeszítésébe került Lillára figyelni. Megbízott
Leventében, de barátnője szavai szöget ütöttek fejében.

- Hallod, amit mondok? Figyuzz már, hol jár az eszed?
- Bocs, rád figyelek... Történt valami a strandon?

- Nem, csak ezek az eszement srácok azt képzelik, ha egy lány
egyedül van, szabad préda. Alpári módon kisanyámnak szólítottak,
a pimasz tekintetükkel mezítelenre vetkőztettek, ajánlatokat
tettek...szóval aljasul viselkedtek.
- Gondolom, nem maradtál adósuk - jegyezte meg szórakozottan.

- Nem. Rendet tettem azokban a beképzelt fejekben! - húzta fanyar
mosolyra a száját, majd elkomolyodva folytatta: - Csak az volt
a baj, pillanatok alatt magamra maradtam. Fél óráig bírtam,
aztán szedtem a sátorfámat, hazamentem. Bezárkóztam a szobámba,
bőgtem, mint a kisgyerek, akinek elvették a játékát. Azóta sem
találom a helyemet. Üldözési mániám van, vagy mi a fene...
Folyton a rám tapadó tekintetek elől menekülök. Csak a
szobámban érzem biztonságban magamat. Reggelente a tükör előtt
állok, betegesen vizsgálom pontról pontra végig az arcomat, a
miérteket keresem. Mondd, Tündi, megöregedtem? Huszonnégy éves
vagyok, nem érzek változást, de valaminek mégis lennie kell.
- Érthetetlen - mérte végig kritikus szemmel a magas, karcsú
lányt, aki szerinte szőke szépség. - Női szemmel kimondottan
csinos vagy. Talán a modorodban lehet valami kihívó, vagy
túlzottan válogatós lehettél régebben...lehet, hogy emiatt
tartják távol magukat tőled a srácok... Nem tudom. Ezentúl
jobban megfigyellek majd.

Megették a fagyijukat. Felálltak, sétálni indultak. amint
kiléptek a cukrászda kapuján, Tünde elgondolkodva torpant meg,
nehogy összeütközzön az eléje került magas férfivel.

- Levente! Téged mi szél kergetett erre! - nézett fel meglepetten
a csaknem másfél fejjel magasabb fiúra.
- A türelmetlenség szele, drága hölgyem!

- Biztos, hogy nem a kételyé? - kacsintott rá huncut mosollyal.
- Áá, dehogy! - nevetett kedvesen Tündére, majd megkérdezte:
- Zavarok?

- Hogy zavarnál, csak nem ebben egyeztünk meg.
- Igaz, csak a fránya holnap délután tűnt elviselhetetlen
távolságnak, az késztetett szószegésre - mondta nevetve.

A teljes mű a következő linken érhető el:
http://mek.oszk.hu/13200/13250



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!